Esős idő van és rohadtul nincs kedvem hozzá. Ezen felül megtéptem egy csajt az ebédlőbe és rájöttem mennyire utálok mindenkit. Szóval szokásos hétköznap van azon kívül, hogy az igazgató a sulitanácsadó mellé rendelt. Mondván túlságosan lázadó vagyok és eddig az összes iskola szabályt megszegtem. Pedig ha átéreznék amit érzek akkor tudnák, hogy egyszerűen csak ki nem állhatom a hétfőt. Az órák után kopogás nélkül nyitok be az eddig soha nem látott sulitanácsadóhoz.

Napot Mr. King.

Mondom rágózva és lábam felrakom az íróasztalra.

Mint minden más tanítási év elején, a mai napom is unalmasan telt el. Általában a diákok ősszel nem kerülnek bajba, nincs szükségük fejtágításra, így az iskolai tanácsadónak - nekem - unalmasan telik el a napja. Az esős idő még jobban hat a rossz hangulatomra, így diáklátogatások hiányában úgy döntöttem, hogy magányosan az irodámban fogok ebédelni, ahelyett hogy csatlakoznék a tanáriban való kollégáimhoz. Mint mindenhol máshol, a munkámban is én vagyok a fekete bárány, hiszen nagy vagyok valódi tanár, csak... az "élet tanára", amit már megkaptam a diákoktól, hogy nem hangzik olyan jól, mint ahogy azt először gondoltam.
Szóval magányomban úgy döntök folytatom a küzdelmemet a sárkányokkal... érthetőbb módon videójátékoztam egész nap.
Épp nagyon beleélem magam egy küldetésbe, míg kényelmesen hátradőlve a székemben, fülhallgatóval a fejemen fixáltan bámulom a képernyőt és rohamos módon gyilkolom a kontrollerem gombjait, amikor megrázkódik kicsit az asztalom, ahogy két pár cipő nehezedik rá.

Baszki!

Mondom és majdnem kiesek a székemből, hiszen nem hallottam az ajtót nyitódni, és nem is számítottam senkire se az irodámban. Gyorsan lerakom a játékot a kezemből és leveszem a fejemről a fejhallgatót, majd megköszörülöm a torkom kínosan ahogy a velem szemben ülő, elkényelmesedett lányra tekintek.

Bocs... ömmm, bocsánat, nem hallottam, hogy kopogtál.- mondom, majd próbálom eltüntetni a bizonyítékot, hogy az irodám egy szemétdomb, ahogy kinyitom az asztalom fiókját és gyorsan belesöpröm az üres energiaitalos üvegeket.

A lányra tekintek, kicsit összeszedettebben, most hogy már nagyjából eltűnt a rendetlenség az asztalomról. A lábára nézek, ami még mindig az asztalomon pihen, majd elmosolyodok magamban, hiszen volt már dolgom ilyen diákokkal.

Had találjam ki.- mondom mosolyogva a lány arcát fürkészve, miközben előveszek egy üres papírt és egy tollat, hogy ha szükségem van rá, jegyzeteljek.- Semmi kedved itt lenni és időpazarlásnak gondolod, hogy az iskolai tanácsadóhoz küldtek. De próbáljuk meg a legjobbat kihozni a szituációból, hogy azt mondhassam az igazgatónak, minden oké veled és többet nem akar majd az irányomba küldeni.

Mondom felajánlva egy együtt érző mosolyt, majd ismét megszólalok hátradőlve a székemben.

Szóval... mivel szeretnéd kezdeni?

Vigyorogva nézem végig, ahogy sokkot kapva pakolja el a játékát és a szemetet az asztalról. Már már komikusnak mondanám a helyzetet, ha nem lenne ennyire szánalmas. Mikor befejezi a kapkodást és elmondja a számomra csak sablondumának tűnő szöveget felnevetek.

Jajj ne etessen ezzel a szar dumával KingKong....

Forgatom a szememet és leveszem a lábam az íróasztalról.

Tudom milyen stresszes tanárnak lenni főleg akkor, ha nem is igazán tanár mert csak nyomi diákoknak adja a felesleges tanácsokat amiket úgysem fogadnak meg.

Mosolyodom el a szemébe nézve.

Mi lenne ha megdumálnánk a dolgokat. Én hagyom játszani a konzollal és hagyom enni a sok vackot amit az előbb elpakolt maga pedig hagyja, hogy zenét hallgassak és a nap végén mindenki szépen hazamegy.

Felvonom a szemöldökömet a becenévre, mert ezt még nem hallottam ezelőtt. De nem jegyzek meg rá semmit csak gondolkodva tekintek a lányra, mintha egy rejtély lenne akit meg kéne fejteni.

Áucs!- mondom tetetett fájdalommal a hangomban a megjegyzésére, hogy nem is vagyok tanár, de arcomon csak egy mosoly ül.

Arrébb tolom a papírt az asztalomon és a tollal a kezemben játszom, miközben hátradőlök a gurulós székemben. Majd egy gondolatnyi csend után lerakom a tollat és felkelek a székemből. Átsétálok az egyik szekrényhez, majd kinyitva azt gondolkodva megállok. Visszatekintek a lányra, majd végigpörgetem a cd-ket a szekrényben.

The Clash lánynak tűnsz nekem.- mondom majd előveszem a banda cd-jét, majd becsukom a szekrényt és odanyújtom neki azt.- Ajánlani tudom csak, nagyon jó a zenéjük.

Majd egy szó nélkül visszasétálok az asztalomhoz és ránézek az órámra. Leállítom a gépemet és rá se nézve a diákra kinyitom az irodám ajtaját, majd várakozva ránézek a lányra, akinek még csak a nevét se tudtam meg.

Na, jössz? Feleslegesen nem várom el, hogy itt ülj az irodámban, mert ha hiszed ha nem, nekem is van jobb dolgom, mint...- egy pillanatra elgondolkozom, hogy megpróbáljam pontosan idézni amit mondott nekem, majd elmosolyodva újra ránézek.- ... csak nyomi diákoknak adni a felesleges tanácsokat amiket úgysem fogadnak meg. Biztos neked is van jobb dolgod.

Mondom, majd várakozva biccentek az ajtó felé.

Az első dolog ami az eszembe ötlik, hogy lehet túl nyers voltam. Néha nem tudom mikor lépek túl az emberek határain ezért is kerülök mindig bajba. Gondolatban meghúzom a vállamat és rájövök jelenleg nem érdekel. A mai nap így is épp eléggé el lett cseszve vagyis jobban mondva a tegnapi. Apám részegen jött haza hajnali háromkor és jóformán kitett a lakásból. És meg kell mondanom, hogy nem valami kényelmes a kerti hintaágyban aludni. Csodálkozva nézem ahogy a szekrényhez lép és egy pillanatra azt gondolom, hogy valami pszichológiai dumába kezd, de idead egy clash cd-t. Egy pillanatra összehúzom a szemöldököm azon morfondírozva lehet rosszul ítéltem meg a pasit és elveszem a lemezt.

Kösz....önöm

Teszem be a táskámba majd pislogok még kettőt mikor arra invitál húzzunk innen. A szám rágva tekintek rá majd az asztalra és felállok.

Ha kiderül, hogy igazábol ember csempész vagy ki akarja lopni a májam és eladni a fekete piacon meg kell mondjam, hogy tudok karatézni

Felnevetek, majd elmosolyodom:

Nyugi, nem vagyok csempész. De ha az is lennék, inkább a vesédet venném el. Úgy tudom azt szokták árulni a fekete piacon.- vonom meg a vállam majd megvárom míg utánam jön a lány.

Úton ki az iskolából a lányra sandallítok mosolyogva és megkérdezem:

Szóval... a nevedet még mindig nem árultad el.

Pár perc hezitálás után felsóhajtok.

Evelyn... Evelyn Harper.

Pillantok a faszira egy pillanatra és nem tudom eldönteni miért csinálja ezt. Mert oké én szívesebben vagyok idekint mint odabent poshadni egy tanácsadó irodájába. De ő ezért súlyos büntetést kaphat....bár nem az én problémám.

Miért is csináljuk ezt? Kijöttünk a friss levegőre hátha itt jobban megnyílok és elmondom, hogy milyen volt a gyerekkorom vagy csak szimplán menő tanár akar lenni, hogy legközelebb jobb kedvel dobjam be magam az irodájába?

Nézek rá megigazítva a csak egyik vállamon átdobott táskámat. Nem igazán érdekelnek mit gondolnak rólam, főleg ha az öltözködésemről van szó. Leopárdmintás melltartó villogtató pólóm miatt amit csak egy nyitott bőrkabát takar már alapjában véve megrovást kellett volna kapnom de ez a legkisebb kihágásom.

Vaaagyy esetleg maga az a diák molesztáló típus? Mert mondták már hogy úgy nézek ki mint egy prosti de ez távol álljon tőlem.

Pár perc után már nem is vagyok benne biztos, hogy válaszolni fog a kérdésemre, de aztán mégis elárulja a nevét. Felé nézek és elmosolyodom, fél sikernek érezve, hogy legalább a nevét kiderítettem. Kilépünk az épületből, majd a belváros központja felé sétálunk tovább. Nem fogom felesleges kérdésekkel támadni, mert van egy érzésem, hogy úgysem válaszolna rájuk. De nekem nem kínos a csend, vidám hangulattal zsebre dugott kézzel megyek mellette egy szó nélkül.
Aztán mégis Evelyn szólal meg, és rá tekintek felhúzott szemöldökkel, félig meglepődve, hogy van kérdése. Mosolyogva fogadom kérdését, majd magam elé nézek.

Igazából egyik se.- nevetek fel félig.- Éhes vagyok és megkívántam a hamburgert... azt pedig a legjobban a kajáldában csinálják a városban. Gondoltam, ha már úgysincs kedved beszélni magadról, jöhetsz velem.

Majd a lányra nézek, és a szavai ellenére nem nézek végig rajta úgy, mintha csak egy darab hús lenne.

Meg kell adnom, elég egyedi stílusod van.- mondom minden szarkazmus nélkül.- De akik ezt a baromságot mondták rólad még életükben nem láttak prostit.

Horkantok fel, majd gyorsan magyarázkodni kezdek.

Mármint... nem mintha én annyi prostit láttam volna... De a szomszédom az, sütit is szokott osztogatni karácsonykor, és igazából tök normálisan néz ki... Mármint... nem úgy értem, mintha te nem néznél ki normálisan... MÁRMINT!- pánikolok be hirtelen.-Nem azt mondom, hogy bejössz, mármint... nem mintha bármi probléma is lenne a kinézeteddel... ömmm... Tudod mit. Felejtsd el ezt az utolsó percet, esküszöm, nem vagyok pedofil.- nevetek fel kínosan, beletúrva a hajamba és mindenhova nézek csak rá nem.[/b][/i]

Pislogok rá mint rénszarvas a fényszóróra és a fejemben próbálom értelmezni a dolgokat amiket mondd.

Szóval összegezve... látott prostit és nem csak a szomszéd lányt... és fogadok sütit sem sütött senkinek karácsonykor. Az is lehet, hogy a "süti" csak valami rejtett kód az orális kielégítésre. Maga perverz disznó. Másodszor pedig azt mondja jól nézek ki de nem fektetne meg .... áucs... igazán tudja, hogyan ösztönözzön egy lányt.

Nézek rá komolyan majd hirtelen felnevetek.

Nyugalom csak vicc volt... de látnia kellett volna az arcát.

Nevetek tovább a hasamat fogva mikor meglátok egy kislányt egy pici kutyussal.

Ó de édes... - gugolok le hozzá mire a kislány elkezd mesélni róla, hogy mi a neve és, hogy mennyire játékos mire csak annyi jut eszembe amit ki is mondok.- Az enyém meghalt.

Erre a kislány lesokkolva tág szemekkel rámpillant.

Anyaaaaa.......

A kínos baromságok után, amiket elhadartam még szarabbul kezdem magamat érezni, amikor Evelyn visszamondja a sok hülyeségemet és még meg is vádol, hogy prostikat fektetek. Ha! Már nem feküdtem le senkivel egy éve... Ez most azt hittem egy jó dolog? Fasza... gáz vagyok. Gondolom, majd megrökönyödve és rémülten nézek a lányra, készen, hogy megint megmagyarázzam magam, amitől biztosan ismét csak mélyebbre ástam volna magam a szemében, de végül elkezd nevetni. Megkönnyebbülten kilélegzem, majd elejtek egy kínos mosolyt.

Ha, ha, rohadt vicces.- mondom kissé morcosan, mert persze a végén még én sértődöm meg, de aztán meglátom ahogy leguggol a szembe jövő kutya elé és elmosolyodom.

Már épp kérdezni akarnám a gazdáját hogy hívják a kutyát, de Evelyn megelőz. A gyerek épp olyan rémülten néz a lányra mint én, aztán sírva az anyja után szól. Ilyenkor persze szükség van egy felelősség teljes felnőttre, aki megnyugtatja a kisgyereket, majd elmagyarázza a szülőnek, hogy semmi probléma nincsen és csak egy félreértésről van szó és nem akartuk megsiratni a kislányát... Hát az kurvára nem én vagyok.
Reflex szerűen megragadom a tini karját és elsietek vele a sarokig, hogy eltűnjünk szem elől. Majd mikor tiszta a levegő és nem kezd el üldözni gázspray-jel egy kertvárosi anyuka kilélegzek, aztán Evelyn felé fordulok:

Tényleg?- kérdezem félig mérgesen, de végül megrázom a fejem nevetve.- "Az enyém meghalt."... wow, szép szociális készségeid vannak látom.

Nevetem végül el magam.