Mivel a legtöbb emberem, a vadászok többsége az állítólagos állattámadás után kutatnak, ezért rám került a sor, hogy betanítsam az újoncot. Általában mások szokták, de a szükség megkövetelte ezt a helyzetet. Valamint nekem sem árt a gyakorlás. Maddison, a lány aki önként jelentkezett, hogy vadász legyen belőle első ránézésre nem tűnt olyannak aki megfelelő a munkára. Kevés izom, túl csillogó kinézet. Mint a legtöbb tinik között lévő cicababa. Épp ezért hoztam ki az erdőbe, hogy gyakoroljunk egy kicsit. Nem vagyok egy beszédes ember, ezért lehet kínosnak érzi a helyzetet, hogy az út alatt egy szót sem szólok, de őszintén ez nem igazán érdekel. Nem traccsolni jöttünk úgysem.
Néha hátratekintek a lányra, hogy követ e még, vagy pedig lemaradt valamerre, de meglepően jól követi az iramot. Mikor elérkezünk a kiválasztott helyre, ahol a legtöbb vadász gyakorolni szokott megtorpanok.

Ma nem fogunk fegyvert használni.- jelentem ki komoly hangon.- Általában ha szembe találjuk magunkat egy vérlénnyel vagy netalántán egy mágussal, és felkészülünk, akkor jó a puska, nyílpuska, nyíl és a többi.

Magyarázom, mint aki unja a munkáját, majd lehajolok, hogy felvegyek két botot a földről. Az egyiket az irányába dobom és elvárom, hogy el is kapja azt.

De vannak esetek és ez gyakoribb. Hogy hirtelen támadás ér minket. Hasznos ha mindig tartasz magadnál egy fegyvert, kést, pisztolyt. Bármi jól jöhet. De sajnos van olyan is amikor semmi nincs amit használhatsz. Ezért a környezetedet kell felmérned és kihasználni a lehetőségeket.- a botok felé biccentek.- Mint például ezek. Az erőben bárhol találsz egy használható ágat támadás esetén.

Megállok tőle nem messze, majd elmosolyodom, hogy utasítsam:

Támadj meg.

Ropognak a lábam alatt a levelek, ahogy végighaladunk az erdei ösvényen. Gyerekkorom óta imádok túrázni ám ez cseppet sem tűnik erdei túrának, hiszen nem kezdtük el megismerni a növényvilágot, és madárlesést sem terveztünk. Az előttem haladó ember és az ő fajtája az akikkel már 3 hete össze vagyok zárva. Ha őszinte akarok lenni nem annyira vészesek, hacsak nem azon vannak, hogy kék zöldre verjenek vagy épp eszméletlenre. Amikor nem az az egyetlen céljuk, hogy kihulljak a diákok közül akkor csak futnom kell ami egész jól megy ahhoz képest amilyen az első nap voltam. Nem is tudom a többiek, hogy bírják és megkérdezni sem igazán kérdezhetem, hiszen itt mindenkinek mindenki gyanús és távol álljon tőlem, hogy lebukjak ha már 3 hetet kibírtam ennél rosszabb már úgy sem lehet. Elég jól tartom a tempót, de már alig várom, hogy odaérjünk bár fogalmam sincs, hogy hol van az az ott. Elérünk egy tisztásra amit az egész erdő körbeölel. Szeretném békésnek nevezni a helyet de itt ott meglátom, ahogy az alvadt vér barnára színezte a földet. Magamban felhümmögök és konstatálom, hogy az én vérem is idekerül majd a sok sok más vadászéval együtt. Magamban bólogatok a sok szarságra amit elpofáz és nem tudom, hogy meneküljek e vagy maradjak. Elvégre idekint bármit megtehet velem és lehet ez volt a célja. Összeszorítom a fogamat és próbálom visszatartani a rettegéstől kicsordulni látszó könnyeimet. Egyetlen egy mondatot ismételgetek magamban: Ne okozz csalódást a szüleidnek Mad.... ne okozz csalódást. Egészen addig sóbálvánnyá merevedve állok előtte ameddig ki nem ejti a száján, hogy támadjam meg. Képtelen vagyok tovább rejtegetni meglepettségem. Még sosem fordult elő ilyen, hiszen mindig egymással veretik meg az újoncokat, most pedig lehetőségem van szembeszállni vele? Ugyan miket beszélek hiszen hátrakötözött kézzel elkalapál. Csak egy másodpercig habozok aztán felé lendülök. útközben felkapva a botokat. Gyors vagyok, de nem elég gyors mert mire odaérne hozzá az ütésem ő már nagy csattanással vissza is veri azt és éles fájdalom szúr az oldalamba. Franc....

Mosolyogva várom, hogy nekem induljon a lány és amikor megteszi könnyen kivédem az ütését. Hátratett kezekkel ismét elkezdek beszélni:

Ha támadsz valakit, akkor is védekezned kell.- mondom, majd a kezemben lévő bottal a jobb lábára csapok gyengéden - és a gyengéden itt úgy érthető, hogy nem annyira erősen hogy vérezzen.A lábadat rakd közelebb a testedhez, ha túl nagy terpeszben állsz egyszerű kibillenteni az egyensúlyodból.

Mondom, majd hátrébb lépek tőle.

Újra.- mondom, majd megismételjük ezt a rituálét egymás után.

Ő megpróbál eltalálni, de mindig kivédem, aztán adom neki a tanácsokat. Mindez addig folytatódik ameddig nem csörög meg a mobilom. Általában nem venném fel edzés közben, de manapság annyi támadás történt, hogy rögtön a mobilom után nyúlok és a fülemhez emelem, elfordítva testem a lánytól.

Igen, itt John.- mondom, majd arcomról lehervad a mosoly ahogy meghallom a híreket, hogy újabb áldozatot találtak, a városhoz egyre közelebb.Mindjárt ott leszek.

Mondom, majd lerakom a mobilt és mielőtt kijelenthetném az edzésnek vége van azt érzem, hogy a hátamba csapódik valami. Lassan megfordulok, hogy szembe nézzek Maddisonnal, majd komoly, szinte mogorva arccal elkapom a csuklóját amiben a bot van és megszorítom.

Mára végeztünk...- jelentem ki egy idő után, miután lenyugodok és eleresztem a lány kezét.

Beletelik egy-két pillanatba mire lenyugszom és nem akarom a frusztrációmat rajta levezetni. Eldobom a botokat a földre, majd visszaindulok vele az ösvényre ahonnan jöttünk.

Ügyes voltál ma. Fejlődnöd kell, de nem voltál rossz.- mondom egy fáradt mosoly mellett.Egy újabb hullát találtak... Egyre közelebb van a belvároshoz.

Kénytelen vagyok elismerni, hogy jól tanít. Na jó meglehet, hogy durva és elver mint szódás a lovát de legalább nem vérzek és ha szerencsém lesz csak egy vagy két kék folt lesz rajtam reggelre. De ezeken kívül többet tanultam ez alatt a kis idő alatt tőle mint a 3 hét alatt a folyamatos harc alatt amit az újoncokkal művelnek. Mindent úgy teszek, ahogy mondd majd az egyik csapás közben megcsörren a telefonja. Tudni kell, hogy attól, hogy jó tanárnak nevezem még ki nem állhatom, hogy megüt még akkor is ha muszáj megtanítania és mivel jelenleg majdnem a földön heverek szinte elkábít a harag vörös fátyla. Most nem figyel ... megtámadhatnám .... meg fogom támadni. Morfondírozok magamban és a helyett, hogy átgondolnám ennek a következményeit nekifutok és rávágok a hátára. "Franc... még csak meg sem kottyant neki. Ez rohadtul nem fer." Felrémlik fejemben anyám szava, hogy ne káromkodjak, de mikor erősen megragadja a kezem képtelen vagyok megfékezni a gondolataimat. "Csessze meg" Mondanám neki, de e helyett csak fájdalmasan elmosolyodom.

Bocsi?.....

Majd mire elereszti a kezemet végre fellélegzem. Visszaindulunk majd mikor kimondja, hogy újabb holttestet találtak egy percre megtorpanok.

Egyre közelebb hozzánk.

Kissé sietősre fogom a léptemet a visszafelé úton, hiszen addig akarok kiérni a helyszínre ameddig még friss. Bár biztos van egy ideje már, hogy az áldozatot ott hagyta az "állat". Mindig vissza-visszapillantok a lányra, hogy kicsit siettessem. Aztán amikor megtorpan én is megállok és ránézek. Szomorúan és kissé dühösen bólintok.

Igen...

Aztán ismét Maddisonra tekintek és próbálok kevésbé ingerülten szólni hozzá, mint egész nap.

Tudom, hogy keményen bánok veled. De jelenleg nagyobb szükség van az ilyen edzésre, mint előtte bármikor. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ellazázzuk a dolgokat... Nem jelenti azt, hogy azért vagyok 'bunkó', mert utálnálak valamiért vagy mert nem lenne rád szükség. Éppen ellenkezőleg, most van szükségünk minden emberre.

Aztán fejemet rázva, fáradtan sóhajtok egyet és ismét az ösvény felé nézek, a távolban már látva is a kocsimat, ahol leparkoltunk.

De hiszen még azt sem tudjuk mivel van dolgunk...- mondom félig magamban, félig a lánynak ahogyan tovább sietek az autó felé.

Hiszen az eddigi talált nyomokból, ami alapból sem valami sok, eddig utaltak a tettesre medve és farkas nyomok is. De a testek állapotát tekintve, ez a brutalitás egyik lényre sem jellemző. Szóval vagy nem egy személy tette a gyilkosságokat, hanem egy kevert falka, farkasokkal és medvékkel együtt. Vagy pedig valami teljesen ismeretlen lénnyel állunk szemben... Egy biztos, normális, nem természetfeletti lény képtelen ilyen ölésekre.