Ne menj az erdő közelébe a falka nélkül, Ron! Figyelmeztetett minden nap anyám. Aaron kerüld el messziről a lakóparkot! Mondogatta mindig a nagybátyám. És mégis itt vagyok. A nap magasan jár az égen, a madarak csicseregnek a fák között én pedig gyermeki tudatlansággal és boldogsággal sétálok a kitaposott ösvényen, amit órák óta követek. Mindig is kíváncsi gyerek voltam és bár legtöbbször próbáltam hallgatni a felnőttek utasításaira, mindig bajba kerültem. Így most már meg se próbálom követni azokat és csak az ösztöneimre hallgatok, ami általában mindig bajba kever engem. De ez engem nem csüggeszt, csak nézem a fák őszülő levelei között a napot és mosolygok, egy felismerhetetlen dalt fütyörészve. Ha anyám meglátna valószínűleg megkergetne egy vizes flakonnal, hogy lespricceljen amiért nem vagyok képes hallgatni a tanácsaira. A nagybátyám pedig csak szétrúgná a seggem. Hiszen a farkasoknak egyedül szinte öngyilkosság a medvék területére belépni. Pedig milyen szép az erdő ezen része, távol a belvárosi zajoktól, a természet szívében.
Megpillantom a kopott zöld festésű lakópark épületeit. Vagy talán fehérek voltak a falak csak a moha nőtte be? Nem tudom biztosra, mert nem jutok elég közel hozzá először.
Csodák módjára úgy tűnik hogy üres a medvelak, így egy ravasz mosollyal az arcomon úgy döntök közelebbről is megszemlélem, miért kéne kerülnöm ezt a helyet.
A sok üres sörös üveg, szemét és motornyomokon kívül más nagyon nem látható. Kivétel egy hintaágy ami két kisebb fa között pihen. Elég lerobbantnak néz ki, de vigyorral az arcomon beleülök és el is fekszem rajta. Felnézek a napra majd behunyom a szemem, hogy élvezzem a csendet és egyedüllétet, amikor szaglásom a sok régi medve szag mellett segít bemérni egy sokkal frissebb nyomot. Valaki még van itt rajtam kívül. Ez a gondolat rögtön arra késztet hogy felüljek és figyeljek, füleljek nehogy aztán tényleg medve vacsora legyen belőlem.

Van itt valaki?- kérdezem mint egy idióta, ahelyett hogy csendben elsurranjak.

A mai nap csak az enyém hiszen az egész lakópark kiürült köszönhetően az állat támadásoknak. Páran összeülnek megbeszélni a közeli falkákkal a történteket és információt cserélnek. Persze mindenki azt mondja ez a dolog nem nekem való és maradjak itthon amin általában tiltakoznék, hiszen szexista mocskok... de a mai nap ez volt a legnagyobb hír. Felmászom a lakókocsim tetejére, ahol elhelyeztem egy napágyat és egy kis asztalt a rajta egy pohár limonádéval és a kedvenc könyvemmel. Nincs itt senki aki részegen zajongana vagy épp belémkötne játékosan. Csak én vagyok és az erdő nyugalma. Mindaddig ameddig meg nem látok alakot közeledni. Először elmosolyodom magamban, hogy na mi van valaki hamarabb megunta szövegelést és hazajött, de aztán farkas szag csapta meg az orrom.

Mi a....

Gondolom magamban és legördülök a napágyról, hogy a világért se vegyen észre. Csodálkozva figyelem, ahogy elkényelmesedik a napágyamban majd rájön. hogy nincs egyedül. "Francba francba francba." Nem hiszem el, hogy ilyenkor kell amperkodni egy farkasnak. Gyerünk Dawn legyél bátor ez a te területed és egy medve vagy simán legyűröd a fickót. Leugrom a lakókocsi tetejéről közvetlen elé és mikor felegyenesedem összekulcsolom a kezem előtte.

Ami azt illeti van...

Bár felkészültem, hogy mindjárt rám ugrik maga a medvék vezére és szétcincál, csak mert be mertem tenni a lábam a területükre, mégis összerezzenek, amikor leugrik elém egy lány. Először csak nézek, hogy mégis honnan ugrott ő le és mégis miért képzeli magát Tarzannak, aztán elvigyorodom.

Oh, csak te vagy az!- mondom megkönnyebbülten, majd hátradőlök ismét a hintaágyban.- Ismerlek téged, alattam jártál a gimiben pár osztállyal, igaz? Daphne? Diana?

Kérdezem rá mutatva, mint aki teljesen otthon érzi magát ebben a körzetben és haverok lennék egy medvével.

Mi újság van, medve csajszi?- kérdezem, majd a hintaágyra tekintek, amiben annyira elkényelmesedtem.

Oh, bocsi... csak nem a tiéd ez a hely?- bár nem kéne kötekednem egy medvével, amikor én rontottam be az ő területére mégse tudom visszafogni a mondatomat.- Erről az a gyerek mese jutott eszembe... Oh, oh! Brummogd már el: "ki feküdt az ágyamba? ki evett a tányérkámból?"- tettetek én is brummogó hangot egy nagy vigyorral és már várom is a pofán verést.