A városban kevés helyen lehet elmenni enni, ha az ember nem akar magának főzni... vagy mint az én esetemben, nem is tud főzni. A Nagy Főnök adott egy feladatot, szokás szerint, hogy elintézzek valakit, aki vagy rosszul nézett rá, vagy pénzzel tartozik neki. Sosem figyelek igazán a részletekre. A lényeg: bárki is a célpontom, el kell intéznem hogy az emberek többé ne lássák azt a személyt. Egyszerű... De én is csak emberből vagyok, már ha tényleg lehet ezt mondani, nekem is vannak szükségleteim.
Szótlanul belépek a vendéglőbe, ahol ebben a késői órában a kiszolgálón kívül szinte senki más nincs. Amikor a pincérnő mellém tipeg magassarkújában és ugyanolyan unott hangon kérdi mit szeretnék, mint ahogyan én válaszolok is - kávét feketén és omlettet -, majd rá se nézve elfoglalom magam az asztalon lévőn sóval és borssal. Megpiszkálom őket, majd végül megforgatva a szemem ujjaimmal türelmetlenül dobolok az asztalon. Háttal ülve az ajtónak azt várom mikor szólal meg a csilingelő hang, ami jelzi újabb vendég érkezik. Hiszen pontosan tudom, hogy Hazel hamarosan belép az ajtón, hogy leellenőrizze miért nem intézem már el a munkámat, amivel Hiram megbízott. Persze hogy a Nagy Főnök képtelen megbízni a vérebében, "ügynököt" küld utánam, hogy meggyőződjön még mindig neki dolgozok.

Éhes vagyok, szomjas vagyok és fene egye meg az új cipőmet, hogy ennyire nyomja a lábam és ha ez nem lenne elég, a nagy főnök elküldött leellenőriztetni a kedvenc bérencét. A mai napom fénypontja ez mikor is végigbaktathatok szűk szoknyában és magassarkúban az utcán abban reménykedve ma talán nem halok meg. Ki nem állhatom a helyzetet amibe belekényszerültem és azt is, hogy ide oda rángatnak mint valami bábút. "Nem vagyok bábú... nem vagyok bábú... nem vagyok bábú" Ezt mondogatom magamnak ameddig be nem érek a vendéglőbe és megpillantom Clydot. Végigkopogok a járólapon és nézem, ahogy próbálja meggyújtani a cigarettáját ami a szájában lóg. Alig vannak idebent és mindenki a saját dolgával foglalkozik így lazán odaemelem a kezem meggyújtva a cigarettáját.

Remélem nekem is rendeltél valami finomat.

Míg várok, hogy a követőm belépjen a vendéglőbe, mert pontosan tudom, hogy nem marad le túl messze tőlem, ismerve a Főnök gondolkodását már, előveszem a cigarettás dobozomat és lazán az ajkaim közé veszek egy szálat. Épp próbálnám meggyújtani, miközben meghallom az ismerős cipő kopogást. Mikor elém áll és meggyújtja a cigimet, biccentek egyet felé, és lassan kifújom az egészségtelen füstöt, próbálva nem célozva a nő felé.
Megvárom, míg leül velem szembe, majd mielőtt válaszolnék a pincérnő visszatér a rendelésemmel. Lerakja elém az omlettet és kávét és Hazelre csak egy lusta pillantást vet, majd visszatér a személyzeti pulthoz, hogy valószínűleg tovább reszelje a körmét.
A tányért átlököm az asztal túloldalára, majd magam elé veszem a bögrémet.

Na mi van? Valdez már ennyire türelmetlen?- használom direkt a főnök nevét, mert tudom, hogy Hazel utálja amikor nevén nevezem a palit.- Egy óra se telt el, mióta megbízott a melóval...

Mondom, majd végignézek Hazel öltözékén.

Mi a fasznak rittyentetted ennyire ki magad? Randid volt?- majd az unott arcomon megjelenik egy lusta mosoly.-Vagy csak nekem akarsz ennyire tetszeni?

Beleiszok a kávémba és élvezem a keserű ízt, majd ismét megszólalok, a mosolynak nyoma sincs az arcomon többet:

Csodálkozom, hogy senki nem akart út közben elkapni, ezen a környéken fura alakok járkálnak.- bár mondatom azt sugallhatná aggódok érte a hangszínemen az unalom ül.