Nem tudom kiverni a fejemből a nőt, akivel pár estével ezelőtt találkoztunk. Bár a fiúk nem igazán emlékeznek rá, mert már jócskán részegek voltak, Teddynek még rémlett, hogy egy "banya ki akarta nyírni". Persze az idegen minden volt csak nem egy banya. Gyönyörű, erős és rohadtul szexi, hogy hozzá tehessem.
Éppen sétálok a munkából, műszakváltás után, miközben a kisváros kirakatait nézem. Dzsekimet a vállamon át lógatom egyik kezemmel, másik kényelmesen a nadrágom zsebében van. Legtöbbször munka után haza szoktam vezetni rögtön a motorommal, de megígértem Dawnnak, hogy beugrok neki a belvárosi üzletbe, venni új füzeteket az iskolába.
Így is van, hogy elsétálok különböző pékségek, kávézók és ruhaboltok előtt. Egyik sem egy nagy üzletlánc részei, mindnek fura nevei vannak, mint: "Nagyi kávézója", "Rose&Rosaline cukrászdája" és a többi. Épp a galéria kirakata előtt megyek el, mikor megtorpanok. Ugyanis odabent megpillantom a világ csodáját, és nem, nem a szoborra gondolok, hanem arra a nőre, aki éppen azzal dolgozik.
Széles vigyorral belépek az ajtón, bár fogalmam sincs nyitva vannak e, és igazából nem is érdekel, de megszólítom:

Hello idegen.- vigyorgok fel a nőre, hiszen még mindig nem tudom a nevét, amit aznap éjjel nem árult el.

Az idő szűkös főleg akkor ha a jövőhétre kellene előkészítenem a szobrot és mégis legalább kettő kellene ahhoz, hogy olyan pompában álljon a kiállítás közepén akár csak az ókori görögországban. Az előző renovátor összecsapva végezte el a munkálatait így nem csak le kell tisztítanom a szobrot, de még az ő hibáit is javíthatom. A szobor közel 350 méter magas így létrán állva próbálom a lehető legprecízebben elvégezni a feladatom. Sajnos mivel egy nagyon régi és igen értékes szoborról van szó így nem hibázhatok. A Galéria ami a szobor jelenlegi helyéül szolgál mindig nyitva van így bárki ki be járkálhat aki szeretné megtekinteni a kis galéria művészeti alkotásait. Így persze én sem tulajdonítok nagy figyelmet az ajtóra egészen addig ameddig meg nem hallom a hangot ami olyan ismerősen cseng. Finoman elemelem az ecsetet a szobor arcától és megfordulok.

Hello idegen....

Köszönök vissza habár ő hiába árulta el a nevét még mindig idegen számomra attól még.

Talán megszomjaztál egy kis művészetre?

Mászom le a létráról mivel így is ideje kitisztítanom a felszerelésem és megtörlöm a kezem. Fehér köpeny van rajtam amit szinte szentként őrzök hiszen azok a vegyszerek amikkel dolgozom már nem egyszer tették tönkre a kedvenc ruhám.

Végignézek a szobron egy másodperc erejéig, majd elismerően fütyülök.

Mindez a te műved?- kérdezem egy vigyorral.

Felhúzom a szemöldököm szórakozottan a kérdésére.

Nem igazán... nem vagyok egy művészetben gyönyörködő fajta... csak megláttalak és gondoltam beugrok, hátha most már elárulod a neved.

Elmosolyodom belerévedve a szemébe és kezet nyújtok neki.

Sonja... Sonja Larson.

Felnevetek a kérdésére, hogy én készítettem-e a szobrot és leülök az asztal szélére.

Ha ilyen mesterművet hoztam volna létre már hallottál volna rólam a történelem könyvekben. A szobrot Mürón ókori görög szobrász készítette időszámításunk előtt 5-ben.
Közel 3 és fél méter magas és ami azt illeti fogalmunk sincs mennyi idejébe került a szobrásznak, hogy kifaragja ezt egy óriási mészkőtömbből. Valamint azt sem tudjuk ki volt a portré alanya. De biztos ami biztos, hogy csodálatos az öreglány.

Fonom keresztbe magam előtt a karom.

Az én munkám itt csak annyi, hogy retusáljam és elszállítsam egy kiállításra.