"Őszintén szólva nem akarom elengedni. Valamilyen földöntúli oknál fogva azt hiszem félnem kéne tőle de hiszen hogyan tudnék félni mikor annyira megnyugtat a testének érintése. Ahogy talárja szinte betakar és meleg lehelete a hajamat simogatja. Épp akkor apadnak el a könnyeim mikor belép a két professzor és úgy rebbenünk szét mint a galambok. Pár percig csak bólogatni tudok majd hogy megvédjem Tomot Dumbledore vádló tekintete elől Tom elé állok.

Igazat mond... Nem történt semmi Professzor csak kissé kiakadtam a történtek miatt és ő megvigasztalt.

Mosolyodom el a szemébe nézve.

Nincs mit sajnálnod... köszönöm hogy megnyugtattál.

Mondom halkabban."
~ Nova baba


Látom, hogy Dumbledore megfontoltan néz a lányra, majd rám, mint aki még mindig gyanakszik rám. Mindig csak gyanakszik... Állom a professzor tekintetét, aki végül bólint egyet és megszólal:

Rendben van... De úgy vélem ideje távoznod Tom, hamarosan következik az órád, nehogy lemaradj. És Black kisasszonynak is jobb lenne pihennie, nehogy túl aggassza magát.

Bólintok egyetértően, majd egy utolsó pillantást vetek Novára, biccentek felé egy halvány mosollyal majd távozom. Nem éppen így terveztem ezt az egészet, de hát úgy tűnik nem minden történik úgy, ahogy én azt szeretném, mióta Nova megjelent.