Már idejét se tudom milyen régóta kutatok bizonyítékokat a Wolf's Bane Valley területén lévő drogbáró után. Az ügy először akkor kezdődött kirajzolódni, mikor először kezdték el a városbeli tinik használni a parti drogokat. Egy nagy városban, mint New York ez mindennapi lenne, de egy olyan kis helyen, mint ez az eldugott hely, alig pár száz lakossal? A helyi családok igen pánikba estek és a rendőröknek életükben talán először kellett valódi munkát végezniük. Így jöttem képbe én is, amikor pár évvel ezelőtt ide jöttem nyomozni a hirtelen feltűnt drogok és egy-két eltűnt személy után. Azóta is itt ragadtam és a dohos motelszobám mára már az otthonommá vált.
Volt egy-két kihallgatásom, ahol a legtöbb piti róka, a drogkereskedők mindig úgy emlegették a vezérüket, hogy a Nagy Főnök. Már ez a kreativitáson aluli név is arra utalt, hogy egy egocentrikus személyről lehet szó.
Ilyen emberekkel azonban tele van ez a kisváros. A legtöbb család már a városalapítás óta legyökerezett itt és ezért az új lakók, akik szintén vagy három generáció óta itt laknak, valahogy jobbnak tartják magukat a többinél.
Ne essen szó akkor magáról a mágus világról, akik mind lenéznek ránk, vérlényekre. Bár a polgármester, szintén egy varázstudó ribanc, azzal vádolt nyomozásom elején, hogy kivételezek és csak az ő fajtáját tartom gyanúsnak.
De ennyi idő elteltével leszűkült a gyanúsítottak köre: Reef McGold, a városi róka falka vezére, hiszen nyomozásom során majdnem minden drogcsempész vagy árus, akár piti akár nem, mind rókák voltak. James Moss, a polgármester öccse, egy igen sznob és gyanús előéletű mágus. Aki eddigi minden törvénysértését megúszta, köszönhetően a nővérének. Valamint Hiram Valdez, hármójuk közül a leggyanúsabb személy a városban.
Jelenleg is azért állok a rendőrséggel a kikötőben lévő halászcég épülete előtt, ami nem véletlenül a Valdez vállalatok pecsétjét viseli. A legutóbbi róka kihallgatása után azt a fülest kaptuk, hogy az "árut" ma éjszaka fogják szállítani és van egy olyan érzésem, hogy nem a halról beszélnek. Megérzések alapján senkit nem lehet letartóztatni- okoskodott a rendőr főnök, aki mindig is félt belepiszkálni az orrát a városban lévő fontos emberek ügyeibe. Pontosan ezért tartunk egy ártalmatlan razziát a terepen.
Eleinte csend és nyugalom hallatszik a kikötőben, a víz csobogásán kívül semmi más. A másik pillanatban, mikor egy teherautó kezd el tolatni kifelé az épületből pedig rendőrök százai, ami itt költői túlzás, hiszen vagy húszan ha vagyunk maximum kezdi el körbe venni a járgányt.
A sofőr pánikolva megáll, míg a rendőrök a razzia szót üvöltik újra meg újra. A parancsomra kinyitjuk a teherautó hátulját és szinte már érzem a diadal ízét a számban, de csak a büdös hal, ami fogad. Amikor a többi járőr szintén látja a rakodóteret lecsendesülnek és már érzem a hátamba szúró pillantásokat, de a vereséget el nem fogadva felmegyek a kocsi hátuljába, hátha, adja isten, valami illegális dolgot találok, hogy legyen indokom az őrsre vinni Valdezt. Már épp adnám fel, amikor csak halakat látok a dobozokban, amiket kinyitok, de aztán a teherautó leghátuljában, az egyik sarokban megpillantok valamit... Pontosabban valakit, aki mozog.
Elemlámpámat az illető felé emelem, és csak akkor pillantom meg a szőke lányt.