Első nap az iskolában és mindenki a nyári románcok helyett az előző este folyamán történt állat támadásról beszél. Nathan Prescott, az egyik "nemes" lacross bajnoka a Wolf's Bane Highnak ismeretlen állattámadásnak lett a halálos áldozata. Mivel egy kisvárosról van szó, így a pletyka gyorsan terjedt és a seriff próbálkozása ellenére, másnap reggelre már mindenki tudott az ügyről. Hogy ez engem miért izgat? Azért mert a város medvefalkájának tagja vagyok és ismerve a vadászokat akik a fajtámat és a hozzánk hasonló vérlényeket üldözik, úgy vélem mi leszünk az első célpontok a szörnyvadászoknak. Minket fognak okolni, mikor valószínűbb, hogy tényleg csak ennyi a gyilkosság: egy állattámadás. Legalábbis ezt gondoltam, míg nem hallottam egy beszélgetés foszlányt ahogy a gimi folyosóit jártam reggel arról, hogy Avery Wright, aki nem mellesleg egy falka kívüli medve tavaly szakított Nathannal. És sokan azt állítják egy nem túl barátságos társalgást láttak közötte és a srác között.
Én magam nem vagyok pletyka fészek és ismertem Nathant, tudtam mekkora seggfej volt és hogy mindenkivel összefeküdt, még ha kapcsolatban volt is. Így másokkal ellentétben én nem jutottam rögtön arra a következtetésre, hogy valahogyan Averynek köze lenne a gyilkossághoz. Plusz ez a pletyka az emberek között elég gyenge, hiszen ők nem tudnak semmit a vérlényekről úgy mint én és a többiek a fajtám közül... Kivéve ha a pletykások között rejtőzik egy vadász is.
Minden esetre úgy véltem jó lenne felkeresni a lányt még az első tanóra előtt és figyelmeztetni a pletykákról. Plusz egész nyáron nem találkoztam vele annak ellenére, hogy akartam.
Megállok a lány szekrénye előtt a folyosón, ami kényelmes helyen, az enyém mellett van és amikor meglátom közeledni a lányt elmosolyodom.

Hé, Ry!- becézem rögtön majd megvárom hogy közelebb lépjen, hogy csak ő hallja mondandómat. - Ömmm... hallottál róla mi történt tegnap este? Nathannel?

Nincs kedvem iskolába menni. Ami egy átlag tininek csak a hisztit jelentené meg az iskola undort de nálam jelenleg teljesen mást jelent. Tegnap meghalt Nate... aki habár nem állt közel a szívemhez mégis így, hogy egy állattámadás áldozata lett és előtte velem beszélt a vérlények majd mind azon fognak csámcsogni, hogy bizonyára én meg Nathanen csámcsogtam. Mire sikerül beszédet tartanom magamnak, hogy kikeljek az ágyból már késésben vagyok. Belenézek az ágyamnál lévő állótükörbe és konstatálom, hogy jelenleg igazi medve vagyok. Legalább is úgy nézek ki mint valaki aki most szabadult ki az erdőből. Gyűrött pizsama, kócos haj és tegnapi sminkmaradék az arcomon de időm persze semmi. Nagy nehezen elkészülök és habár nulladik órára nem érek be annyit mégsem kések, hogy elszalasszam a szekrényem mellett ácsorgó Boont. Majd a kérdése után bezárom a szekrényajtót és egyenesen rámeredek.

Neked is szia és ugyan ki ne hallott volna róla Booboo.

Forgatom meg a szemem és próbálom visszatartani az ingert, hogy hazaszaladjak.

Idegesen, vagy inkább paranoiásan képtelen vagyok megállni a lábamon, egyikről a másikra helyezve a súlyomat, miközben oldalra pislogok, nehogy valaki lefülelje a beszélgetésünket. De azért a biztonság kedvéért közelebb hajolok hozzá, hogy ezt suttogjam:

Ugye tudod, hogy a falka téged fog okolni? Meg a többiek.- utalok a többi vérlényre.

De gyorsan hozzá teszem:

Persze én nem. Mármint, tudom, hogy te nem tennél ilyet...- mosolygok rá halványan.

Követve a példáját én is becsukom a szekrényem, miután előveszem a tankönyveimet az első órához. Hál' istennek közös az óránk Averyvel, szóval ráérünk beszélgetni, olyan szempontból, hogy ugyanabba a terembe megyünk.

Szerinted ki tehette?- kérdezem a lányt nézve, miközben a kezére nézek és végiggondolom vajon ez jó pillanat lenne e, hogy megfogjam a kezét. Nyár eleje óta nem beszéltük meg a dolgokat, hogy most járunk e vagy sem. De aztán mégis úgy döntök, hogy ez tényleg nem jó pillanat arra, hogy rámozduljak.

Felsóhajtok, ahogy megpróbálom figyelmen kívül hagyni a többiek tekintetét. Persze az emberek mit sem tudnak erről az egészről csak arról, hogy egy társukat széttépte egy állat. De azok akik vérlények pontosan tudom mire gondolnak. Arra, hogy én tettem és ebben Boone is megerősít.

Sosem érdekelt a csűrhe véleménye tökfej... most még úgy sem fog.

Mosolyodom el és rápillantok feljebb húzva a vállamon a táskát. Persze ez nem igaz és tudom, hogy Boone se nagyon hiszi el hiszen egyetlen igaz barátomként pontosan átlát a szitán és azon, hogy próbálom erősnek mutatni magam.

Tudom, hogy nem vádolsz Boone.... ne szabadkozz csak kíváncsi vagy ahogyan én is. De őszintén szólva fogalmam sincs ki tehette. Tehette egy állat is mármint nem az az -halkítom le a hangom- átváltozós fajta. De tehette akár egy medve vagy farkas is... elvégre mindketten tudjuk, hogy ha valaki bevadul azt elkapja a vérszomj és képes lehet olyan sebek ejtésére mint ami a .... Prescott srác vesztét okozta.

Sóhajtok majd átkarolom a vállát.

De nem akarok többet hallani épp elég lesz majd a műpicsákat hallgatnom.

Kellett nekem falra festeni az ördögöt mihint beérünk az osztályterembe Kelly a suli ribanca épp beveri a szilikon seggét a mögöttünk levő padba. Lepakolok a padra majd beülök mivel már nincs szabad pad, hogy elmenekülhessek.

Nahát Ryry.... hallom kinyírtad Prescottot.... remélem nem bánod ha megkérdezem fincsi volt e?

Elmosolyodom ami leginkább egy dühös medve vicsorára hasonlít és végignézek rajta.

Ezt neked kéne tudnod te jobban szívogattad a farkát mint bárki más a suliba Kel....

Visszafordulok és habár hallok még egy "Hülye ribanc" szitkozódást a hátam mögül nem különösképp érdekel mert épp kihagy egy ütemet a szivem mikor belép az új Irodalom és dráma tanárunk és én képtelen vagyok levegőt venni. Az egyetlen dolog ami folyamatosan lejátszódik az agyamban mint valami beakadt bakelit lemez az a "picsába picsába picsába.... picsába".

Na mivan Ryry csak nem megvan az új prédád?

Bár nem szoktam hozzá, hogy felkeljek időben és adjak valamit a kinézetemre, tekintve, hogy egy ideje már munkanélküli voltam. Mégis újult erővel és csodának csodájára mosollyal az arcomon ébredtem reggel, készen, hogy bemenjek a munkahelyemre.
A tanári kar már üdvözölt, hiszen a tanítási nap előtt be kellett menni egy rövid értekezletre, így a kínos bemutatkozásokon már túlestem. Illetve feltérképeztem eléggé a gimit, hogy tudjam mi merre van és ne tévedjek el a saját termemhez már az első napon.
Gondoltam én, miközben a teljesen egyformának tűnő folyosókat szeltem, becsengetés után öt perccel. Bassza meg, bassza meg, bassza meg... Mondom magamban, ahogyan méterenként kirepülnek a papírjaim a kezemből, mert persze, hogy egy átkozott dossziéra nincsen pénze az iskolának.
Mire végre elérem a helyes termet, meglátva a saját nevemet az ajtón, egy filctollal papírra firkantva, kifújom magam és próbálom öt másodperc alatt rendbe szednem magam, hogy ne tűnjek teljesen bénának, amikor először belépek a terembe.
Magabiztosan, vagyis tetetett magabiztossággal benyitok az ajtón, fél pillantást vetve a tini csürhére és mosolygok egyet, majd lerakom a könyveimet és papírjaimat az asztalra. Meglátva egy krétát háttal fordulok az osztálynak a tábla felé , majd gyors és lendületes mozdulatokkal írok, miközben megszólalok:

Jó reggelt osztály! Mindenki kipihente magát a nyáron?- közben felfirkantom a nevem krétával.- Remélem mindenkinek remek élményei voltak, kirándulások, nyári szerelmek és a többi és a többi, csak így tovább orvérzésig.

Mondom, majd mosolyogva karba tett kézzel megfordulok és épphogy elhitetném magammal, hogy egészen simán kezdem az osztállyal való találkozást, amikor pillantásom egy túlságosan is ismerős arcra dereng. Lélegzetem eláll és próbálok nem sikítva kimenekülni a teremből, ahogyan az első reakcióm akarná. Hogy az a jó kurva életbe... Mondom gondolatban és ráveszem magam, hogy elpillantsak a lánytól, akivel nem is túl rég még az ágyamat osztoztam meg. Szinte még most is érzem az illatát, ha koncentrálok. Gondolatban megrázom a fejem, majd rájövök mondanom kéne valamit, hiszen egy perce körülbelül meg sem szólaltam.

Mint jól tudjátok az egyik diákunk sajnálatos módon életét vesztette a múlt éjszaka... A körülmények között az iskolai bizottság úgy döntött lesz majd egy megbeszélés a tornateremben, ahol mindenkitől elvárják... elvárjuk, hogy jelen legyen.- mondom bánatos, de szigorú hangon, és közben rohadtul próbálok nem Avery felé nézni.
A kínos csendet követően összecsapom a kezeimet és próbálok jobb hangulatot teremteni az osztályban és még mindig rohadtul próbálom nem észrevenni, hogy milyen ruha van Averyn, nem mintha nem láttam volna ruha nélkül, de A SZENTSÉGIT KUSS KYLE!
Na de, nem hagyhatjuk, hogy a szerencsétlen események elrontsák a minden napjainkat. És bár nem a legmegfelelőbb alkalom hogy elmondjam, de az idén nem csak az irodalom tanárotok leszek, hanem elindítunk egy dráma klubot is, szóval ha bárkinek kedve lenne szerepelni, vagy úgy érzi eddig nem volt esélye... Bemutatni, a tehetségét a többieknek, az bátran jelentkezzen óra után, illetve ki lesz téve egy jelentkezési lap a folyosóra is, a meghallgatások dátumával együtt.
Mivel szinte már egy megszokott rituálé, hogy új tanárok végigkérdezzék az emberek neveit és pár egyszerű dogot önmagukról én is ezt teszem, nem gondolva arra, hogy ha Averyre jut a sor szemkontaktust kell vele majd tartanom anélkül, hogy látszódna az arcomon már ismerem őt... Méghozzá elég közelről. De a gondolat már kikerült a számból és az első ember el is kezdte a bemutatkozást és próbálok mosolyogva az tanári asztalnak háttal dőlve figyelni.

Egyetlen egy dolog lebeg a szemem előtt az pedig az új tanárunk meztelenül. Fenébe ... oké, hogy nem csináltam még hasonló egy éjszakás kalandot, de nem gondoltam, hogy az első alkalommal ilyen problémába ütközöm. Azt gondoltam, hogy elszórakozunk aztán pedig sosem látom többet most pedig mint kiderült a tanév minden napján látnom kell. Azonnal elkapom a tekintetem mikor rám néz és nem is emelem fel a tekintetem többet csak meredek a füzetemre ami persze felhívja Boone figyelmét.

Minden oké Avery?

Érinti meg a karomat mire felpillantok rá.

Persze... - Vágom rá túlságosan is gyorsan. - csak elrontottam a gyomromat és kissé hányingerem van.

Mosolyodom el erőltetetten mire észreveszem, hogy elhalkult az osztály és épp arra vár mindenki, hogy én mutatkozzam be.

Khm... a nevem Avery Wright... itt lakom mióta eszemet tudom. - Pillantok fel a szemébe ami egy óriási hiba volt, de ha elpillantok akkor a mögöttem ülő tehéncsorda biztosan kiszimatolna valamit így tartom a szemkontaktust. -
Szeretek eljárni a barátaimmal, vásárolni - Furakszik be elmémbe az emlék, ahogyan megismerkedtünk. - valamint olvasni.

Ekkor hallom meg ugyan azt a lányt aki a szünetemben szívózott.

Na meg persze nagyszerű színésznő vagy nem igaz Ryry.

Persze ezt nem épp jó értelemben érti és én nem vagyok az a megszeppent kislány, hogy ne szóljak vissza.

Milyen igazad van Kel... de lássuk be te többet tudsz mesélni a színészi tehetségemről hiszen évekig elhitted, hogy kedvellek.